Ajkán nőttem fel, és ezt követően kerültem gimnáziumba Budapestre és most is a fővárosban élek. Egy nyomdaipari cégnél vagyok HR-es, azaz személyzeti munkával foglalkozom. Eddigi életemben csak városban laktam, ezért döntöttem úgy, hogy testközelből szeretném megismerni a mezőgazdaságot és ezért jelentkeztem a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségének – AGRYA felhívására, hogy részt vegyek a Vidék kalandban.
Szeretem ugyanis a kertet, a vidéket és szerettem volna megismerni a vidéki életet, a mezőgazdaságot jobban, és nemcsak elsősorban a déligyümölcsöket látni az üzletekben. Az ember elmegy ugyan a búzaföldek mellett az autópályán és látja a kombájnokat is, de nem igazán tudja, hogy a búzából miként is lesz majd kenyér. Ezért is döntöttem úgy, hogy ezt a világot szeretném közelebbről megismerni.
Ennek az elhatározásnak a következménye az lett, hogy az idén nyárom, július közepén részt vehettem a Vidék kaland programjában egy kunágotai fiatal gazdánál, Süli Enikőnél. A gazdaságban eredetileg főként a dinnyetermesztés folyamatával szerettem volna megismerkedni. De az időjárás közbeszólt, és az ottlétem első három napján a szántóföldi növénytermesztéssel és az állattenyésztéssel ismerkedhettem meg, ugyanis a fogadó gazda két ismerős gazdánál szervezett a már említett két terület megismerésére programot, amíg a dinnye meg nem érett, és lehetett szedni.
Így az állattenyésztésben egy szarvasmarhatelepet és az ott folyó munkát ismerhettem meg közelebbről, és láttam egy kisborjú születését is. Emellett elmondták, hogy mennyi munkával is jár mindaz, amíg egy tehén tejadóvá válik. De a hús marhával ugyancsak rengeteg vesződség van, amíg felnevelik. A szántóföldön pedig a búza vetőmagtermelés részleteit ismerhettem meg. De láttam az aratást is, ami azért volt érdekes, mert a betakarítás egy hete adja vissza a gazda egész éves munkáját. A dinnyeszedés pedig – bár csak két napig csináltam – nehéz fizikai munka, emellett azonban az értékesítéssel is meg kell küzdeni, mert ha nem időben értékesíti a termést, akkor jelentős összegeket veszíthet a lassúságon. Lehetséges azonban, hogy az a dinnye, amit én leszedtem, az egy hét múlva Krakkóban lesz a boltokban.
Az teljesen egyértelmű, hogy a vidéki élet és így a munka is teljesen más, mint a városban, de egy közös pont mégis van: ugyanis azt tapasztaltam, hogy a munkafolyamatok elvégzése gyakorlatilag mindenütt nehéz, és az akadályok leküzdése nélkül az ember nem haladhat előre. Megvan a munkából adódó stressz vidéken is, mint a városban, csak más miatt kell idegeskedni, például a kedvezőtlen időjárás és nem a közlekedés miatt.
A Vidék kalandban való részvételt azonban nem bántam meg – bár már több helyen laktam a világban és utaztam is -, de annyira sokrétű tapasztalatot, mint amit Kunágotán szereztem, még sehol máshol nem kaptam az élettől. Úgy látom, hogy a fogadó gazdánk annyira megszervezte a programot, hogy minden napra jutott újdonság, hol a szántóföldi növénytermesztésben, hol az állattenyésztésben, hol pedig a dinnyeföldön. Talán giccse, de gyakorlatilag a program minden másodpercét élveztem. Ezért akár máskor és máshol is részt vennék hasonló programban.
Az eredeti munkámból adódóan azt a tapasztalatot is le kellett szűrnöm, hogy vidéken a munkaerőhiány ugyanolyan gondokat okoz, mint a cárosban, azaz nagyon nehéz megfelelő embert találni egy-egy munkafolyamat elvégzéséhez. Vidéken az emberek ugyanakkor közvetlenebbek, és gyakorlatilag lassabb élettempóban is élnek, mint a városban, ami számomra szintén pozitívumot jelentett, mivel ezt az életformát élhetőbbnek tartom, közelebb áll az emberi természethez.
