Szabó Mihály budapesti könyvszerkesztő családi indíttatásból kívánta jobban megismerni a mezőgazdaságot, ezért gondolta úgy, hogy részt vesz a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége –AGRYA által szervezett Vidék kaland programban. A családban ugyanis foglalkoznak méhészettel, de csak hobbiból, viszont igénye volt a tapasztalatszerzésre. Ezért döntött úgy, hogy megismerkedik egy nagyobb, mintegy 500 családos méhészet mindennapjaival. Szabó Mihálynak erre nyílt lehetősége Bartal Regina kisigmándi fogadó gazdánál.
A fiatal Vidék kalandor szerint számára az volt a kedvező, hogy a fiatal gazda édesapja foglalkozott ténylegesen a méhekkel, de ebbe a munkába a nagymama is besegített. Így sokat tanulhatott az idősebb méhésztől, de még a nagymamától is szerezhetett tapasztalatokat. Példaként említette, hogy a lépekről vizes seprűvel érdemes eltávolítani a rovarokat, hogy el lehessen tőlük venni a mézet. De az atkairtás módszeréről is hasznos tudnivalókat osztottak meg vele. Az is igen érdekes volt, hogy egy nap 8-9 csaknem 200 kilós hordó telt meg mézzel. A méheket ugyanis vándoroltatják a környékbeli méhlegelőkön. A családi gazdaság kaptárai egyszerre 7-8 helyen is megtalálható a környéken. Mindehhez képest a nálunk lévő 5-6 család igen kevés – jegyezte meg Szabó Mihály.
Azért szerettem volna közelebbről is megismerni egy nagyobb méhészetet, mert igen érdekesnek tartom a méhek biológiáját, ahogyan a kis rovarok összegyűjtik a mézet. Ezt pedig – úgy gondoltam – hogy csak egy nagyobb csoportban lehet ténylegesen megfigyelni, mert rendszert alkotnak. Másrészt viszont az is fontos volt, hogy én tulajdonképpen belenőttem ebbe a hobbiba – magyarázta a Vidék kalandban részt vevő fiatalember. Hozzátette: apróságokban kaptam konkrét tanácsokat és néhány szakmai fogást is sikerült megjegyeznem, de annak ellenére, hogy szeretem a méhészkedést, nem tervezem, hogy növeljem otthon a méhcsaládok számát.
A gazdaságból – bár foglalkoznak szántóföldi növénytermesztéssel is a családi birtokon – nemigen látott a Vidék kalandor, mivel ekkor végezték a pergetést és az igen intenzív munka, és ezzel foglalkozott gyakorlatilag mindenki, aki a gazdaságban dolgozott. A családi gazdaságban a méz csomagolásával nem foglalkoznak, csak keveset adnak el „háztól”, a méz legnagyobb részét alapvetően nagykereskedőknek értékesítik. Így a méz eladásával már a nagykereskedő foglalkozik. A méhészetből származó jövedelem azonban – meglátása szerint – csak kiegészíti a gazdaság egyéb tevékenységeiből származó bevételt. Önmagában a méhészet nem termel akkora pénzt, hogy abból meg lehessen élni. Így a méhészettel főállásban csak a fiatal gazda édesapja foglalkozik. A fő bevételi forrása – ahogy tapasztalta Szabó Mihály – a szántóföldi növénytermesztés, többek között a búza és a napraforgó.
Alapvető tapasztalata az volt, hogy igen jó volt kiszakadni a városi élet pörgéséből és egy nyugodtabb tempóra váltani. A fizikai munka pedig természetszerűleg üdítőleg hatott a korábbi ülő foglalatosságok után, és ennek következtében igen jókat lehetett aludni és kipihenve lehetett ébredni – mondta Szabó Mihály.
