Kiss László debreceni gépkocsivezető, aki Bocskaikertben él, tulajdonképpen a nosztalgiától hajtva vett részt a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége – AGRYA Vidék kaland programjában. Mint mondta: gyerekként tetszett meg neki a mezőgazdaság, ugyanis édesapja testvérének – a keresztapjának – volt egy gazdasága, amelynek életében 10-15 éves kora között igen intenzíven részt vett és több apró munkát is elvégzett. Ennek alapján választott végül is pályát, mivel az eredeti szakmája mezőgazdasági gépszerelő. de – mint megjegyezte – elsodorta az élet az agrárium világából.
Azért módosított pályát, mert - megfogalmazása szerint – ő benzin- és gázolajvérű ember, a gépszerelő pedig általában egy helyen, a műhelyben dolgozik leginkább. Ez a foglalkozás pedig együtt jár azzal is, hogy az ember nehéz, piszkos fizikai munkát végez. Ez utóbbi pedig azt eredményezte, hogy elfordult eredeti szakmájától, bár a gépek, motorok működése mindig érdekelte. Így lett aztán hivatásos gépkocsivezető.
Kónyban Polgár Ákosnál, a fogadó gazdánál leginkább az ötlött szembe most 20 év távlatából – mondta a Vidék kalandor -, hogy a mezőgazdaságban dolgozók munkaideje lényegében kötetlen. Azaz a munkát nem lehet befejezni, csak abbahagyni, amit a következő nap folytatni kell. Noha a hagyományos munka a műhelyben ugyanúgy megmaradt 20 év elteltével is, de végül az a jóleső érzés, amikor az ember a zuhany alá áll, és a piszkot le tudja mosni valamint a kellemes fáradtságot másnap reggelig ki tudja pihenni. Ugyanez vonatkozik az állattenyésztők munkájára is, mint a mezőgazdasági gépszerelésre, mert az állatokkal való munkát is láttam közelről – mondta.
Az aratás közepébe csöppentem bele a fogadó gazdánál, majd egy gyógynövény-alapanyagnak használt növény termőterületét kellett felmérni. Ezután a kaszálógép üzemképessé tétele következett, mert a gép egy évben csak mintegy két hónapot dolgozik. Ezt követően a hagymavetéshez használt vetőgépet is ki kellett takarítani, de az öntöződobokat is fel kellett készíteni az öntözésre, mert a burgonya ezt már nagyon igényelte. Vagyis igen sok időt töltött Kiss László a műhelyben. Vagyis nem aktívan a földeken volt, hanem főként a műhelyben dolgozott, de ez nem jelentett igazán gondot, mivel a szakmáját gyakorolta.
Fogadó gazdájáról nagyon jó véleménnyel volt, mivel szerinte olyan ember, aki mindenkivel szót tud érteni. Ezért mindazoknak, akik a jövőben hozzá kerülnek, hogy megismerjék a mezőgazdaság életét közelebbről, még a lányoknak is tudja ajánlani Polgár Ákos családi gazdaságát. Pedig a lányoknak inkább a kertészet és az állattenyésztés szokott tetszeni, mint a szántóföldi növénytermesztés, amit a fogadó gazdája nagyban művel: a hagyma és a burgonyatermesztés. Most azzal a tapasztalattal is gazdagabb lett, mint Vidék kalandor, hogy ahhoz, hogy ismét mezőgazdasági munkával foglalkozhasson, mindenképpen egy hosszabb gyakorlatra lenne szüksége. Az elmúlt két évtized ágazati fejlődését csak ily módon lehetne behozni – mondta Kiss László. Hozzátette: mindez azt jelenti, hogy a szíve még mindig visszahúzza az agráriumba, ám ehhez már jelentős elméleti és gyakorlati képzésre volna szüksége. Megjegyezte azonban, hogy azért váltani soha nem késő. Így a Vidék kalandban való részvétel talán egy pályamódosítás első lépésének is tekinthető. Ezért köszönet jár az AGRYÁ-nak, hogy beválogattak a Vidék kaland résztvevői közé.
